Főoldal Fejezetek Szereplők Tudnivalók Díjak Versenyek

2017. szeptember 2., szombat

Búcsú?

Igen, ha valaki még emlékszik egyáltalán erre a blogra, akkor az láthatta, hogy a 3. évad 8. fejezetét átírtam 3. évad epilógusra.
Ez még így leírva is köcsögségnek hangzik. Hónapokkal ezelőtt közzétenni egy fejezetet, egy egyáltalán nem lezárás-szerű befejezéssel, közben ígérgetni a folytatást; erre csak úgy kinevezni azt a fejezetet a történet - és talán a blog - utolsójának? A bunkóság netovábbja, ezt jól tudom. A hűséges olvasóimnak, akik miatt egyáltalán eljutottam idáig, pedig külön csalódás. Sajnálom. Én ilyen csalódás-okozó típus vagyok.
Durván fél év telt már el, mióta a legutolsó bejegyzést közzétettem, és ez szerintem mindenkinek elárul valamit arról, hogy mennyi ötletem volt a történet folytatásához - semennyi. Illetve, ötletem az volt, de ismerem a saját képességeimet és ismereteimet. Valamilyen nagyon halvány, kidolgozatlan tervbe vettem egyszer, hogy Hope, Hayden és Can részesei lesznek a 3. világháborúnak; de ez számomra még így, leírva is nevetségesen hangzik, mert én tudom a legjobban, hogy még egy csatajelenetet sem tudok hitelesen, valósághűen megírni, nemhogy egy világháborút.
A bejegyzés címében azért szerepel kérdőjel, mert még én sem vagyok biztos abban, hogy ez a történet legvége. Hiszem, hogy át tudnám írni ezt az egészet - Chloe és Louis történetével kezdve - úgy, hogy büszke lehessek rá és fel tudjam vállalni (mert valljuk be, jelenlegi állapotában millió sebből vérzik a történet). Tizenhárom évesen kezdtem el írni, a fenébe is, én pedig már azokat az írásaimat is gyerekesnek érzem, amiket a múlt héten írtam: nem tudom komolyan venni a három évvel ezelőtti szárnypróbálgatásaimat. Szóval ha valaha újra ihletem lesz ehhez a történethez - ami egyébként több, mint valószínű -, akkor az első lépésem a legelső évadtól kezdődő átírása lesz. És ha addigra eleget tanultam erről a témáról, és már bízom a képességeimben ezen a téren, talán a 3. évados tervemet is megvalósítom majd, és akkor csak simán felütök egy negyedik évadot (vagy csak visszanevezem 8. fejezetre az epilógust, és a 3. évadot folytatom).
Illene azért ide valami köszönetnyilvánítás-szerűséget is írnom, elvégre több, mint három éve már, hogy szívvel-lélekkel támogattok, kommenteltek, feliratkoztok, pipálgattok, öntitek belém az erőt. Egyetlen évadot se ért volna meg ez a történet, ha nem éreztetitek velem azt, hogy érdemes folytatnom. Nem kívánhatnék nálatok jobb közönséget. Elhihetitek, hogy én érzem magam a legnyomorultabbul emiatt, de azért remélem, nem utáltatok meg, mert nekem közületek még azok is sokat jelentenek, akik soha nem írtak visszajelzést, egyszerűen csak jelen voltak.
Hát... ilyenkor nem vagyok a szavak embere. Talán soha nem vagyok az. De kívánok további szép estét és boldog új évet, ahogy a töritanárom mondta nekünk. Boldog új tanévet mindenkinek! :D
xx Nessa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése