Főoldal Fejezetek Szereplők Tudnivalók Díjak Versenyek

2016. április 22., péntek

2. évad, epilógus: Hercegünk és hercegnőnk

Bár azt hittem, pokoli lassan fognak vánszorogni az életem hátralévő évei, valójában szinte elrepült az idő. Mintha elromlott volna a falióra, és legalább tízszer gyorsabban járt volna körbe a mutatója a normálisnál. Észre sem vettem, hogy a sebeim - bár ezt soha nem gondoltam volna - idővel behegednek és már nem fájnak annyira. Persze, még mindig pokolian, de elviselhetően. Szinte fel sem tűnt, hogy már magamtól is tudtam mosolyogni. Sőt, még nevetni is. És ennek egyetlen oka volt. Jobban mondva, szám szerint kettő. De számomra ők egy test és egy lélek voltak. És, hogy ők kicsodák?
   Az egyikük neve Hayden, a másikuké Hope. De én csak egyetlen néven ismertem őket. Számomra ők jelentették az életet.
   Talán épp ezért történt, hogy életem szerelmének temetése után egy nappal már tudtam, mit fogok tenni, amivel mindig közel tarthatom magamhoz őt. Peter azt mondta, írnom kellene, és én ezt akartam tenni. Így, mikor végre sikerült hazaküldenem Petert, hogy ne kelljen a nap hátralévő részében is engem tutujgatnia, az első dolgom az volt, hogy elsétáltam a legközelebbi papírboltba, hogy bezsákoljak levélpapírokból és hozzájuk tartozó borítékokból. Ezeknek egyszerű pergamenszíne volt, a lapoknak és a borítékoknak is, nem volt rajtuk díszítés, de erre nem is volt szükségem. Egy egyszerű, mégis szép tollat is választottam melléjük, amire a Harry név volt írva. Tudtam, hogy ez mennyire gyerekes - utoljára tizennégy évesen vettem a szerelmem keresztnevét viselő tollat -, de egyszerűen nem tudtam megállni. Úgyis csak én írok majd vele, másnak nem kell tudnia róla.
   A szerzeményeimet a hasamhoz simítva csuktam be magam után a bejárati ajtót, olyan feltűnésmentesen, ahogy csak lehet, hogy felosonhassak a szobámba, de nem volt szerencsém. Anya a konyhában ügyködött valamin, aminek fenséges illata volt, miközben apa a konyhaasztalon ücsörögve követte a pillantásával minden mozdulatát. Annyi csodálattal vegyes szerelem sütött ki a pillantásából, hogy attól normál esetben fülig ért volna a szám, most viszont csak még nyomorultabbul éreztem magam. Eszembe jutott Harry. Mintha egy percre is eltűnt volna a gondolataim közül.
   Tehát valóra vált, amiben reménykedtem. Apám megbocsátotta anyunak, hogy megcsalta. Ha önmagam lettem volna, ettől büszkeség, boldogság töltött volna el. De ettől is csak a fájdalmas felismerés hasított belém: anyám is lefeküdt életem szerelmével. Már csak az ikertestvéreim hiányoztak az összképhez, akik ebből az együttlétből születtek.
   Akaratlanul is felfordult a gyomrom, úgyhogy meglepő gyorsasággal felviharzottam a lépcsőn, azzal sem törődve, hogy apám már észrevett és utánam szólt. Csak arra az emberre tudtam gondolni, akit már sosem látok viszont, és a levelekre, amikkel jelképesen elmesélem majd neki a mi kis hercegünk és kis hercegnőnk életét.


~The End of The Second Season~
To Be Continued...

2 megjegyzés:

  1. HÉÉÉÉ
    Ne már :(
    Viszont... Mi az, hogy "Folytatjuk"?!?! CSAK NEM????? Kérlek szépen, legyen nekem igazam, és legyen még folytatása... Ha öt részig, vagy a levelekig... esetleg, míg a mennyben találkoznak, de legyen. :')
    És huh... Fanyar mosolyba húzódott az arcom, mikor Te is leírtad, nem csak én gondoltam: Chloe is lefeküdt Harryvel (ugye... khm, nem is egyszer. :3), ráadásul a kicsik is tőle vannak... Imádom ezt a csavart, olyan piszkos. :D De elképzelni... Hm, vacak egy érzés lehet, annyi szent. Mindenesetre nem szeretném átérezni, de ha már itt tartunk, a szerelmem elvesztését sem. A szakítást túléltem, de az elvesztését még így sem hiszem, hogy menne.
    Nos... Nem tudom, hogy ide most mit kellene írnom, igazándiból tényleg nem vagyok benne biztos, ez a tényleges epilógus, vagy ahogy az utolsó sorban írtad, még folytatódik. Remélem, sok ihleted lesz, és összehozol még valamit, mert nagyon várom, mi sül ki a levelekből. És aw, olyan aranyosak voltak a szülők a konyhában, annyira láttam őket magam előtt - akárcsak a boldog tinik. Kupán vágnám magam, de tök olyan volt az a jelenet, mint amit mi is levágtunk, annyi különbséggel, hogy mi közben bőszen zabáltunk. :D
    Kérlek, legyen "Continued" *0*
    luv, RS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága RS!
      Már ránézni is imádok a terjedelmes kommentjeidre, hát még olvasni őket!
      Igen, a szavazás és a saját akaratom eldöntötte, hogy lesz 3. évad. Az évadokat regényszerűen tagoltam eddig is; az első évadnak is volt prológusa és epilógusa, a másodiknak is. Lehet rá úgy tekinteni, hogy a harmadik könyv következik. :)
      Igen, vacak egy érzés lehet, és még belegondolni is nehéz, de mit lehet tenni. Igazad van, könnyebb átvészelni a szakítást, mint az elvesztését annak, akit szeretsz. Ha szakítasz vele, akkor benned van, hogy ő még lehet mással boldog, de az érzés, hogy ő már nincs... az nem jó.
      Louis és Chloe tényleg megmosolyogtatnak engem is, és gondolkodom rajta, hogy legyen nekik is egy történetszáluk a 3. évadban. Karakterkeret végtére is nincs, annyira elnyújthatom, ahogy csak tudom, és ahogy szeretnétek. :D
      Continued-olva lesz, ne aggódj. :D De azt továbbra sem tudom, pontosan mikor. Láthatod, hogy néha egész hónapokra eltűnök, és rég volt már az az időszak, amikor képes voltam 12 fejezetet hozni egy hónapban. El sem hiszem, hogy 2014 augusztusában még ilyen is volt :o Ezért kérem türelmedet és megértésedet, mert tényleg le vagyok mostanában szipolyozva, a szó szoros értelmében.
      Köszönöm, hogy időt szántál az elolvasására és a kommentelésre, remélem,a harmadik évad sem lesz csalódás. ♥
      xx Ness

      Törlés