Főoldal Fejezetek Szereplők Tudnivalók Díjak Versenyek

2015. április 28., kedd

2. évad, 16. fejezet: Mi történik velem..?

Miután megreggeliztünk, Peter egy örökkévalóságnak tűnő ideig búcsúzkodott, és a végén, bármennyire is bűntudatom volt ettől, legszívesebben rákiabáltam volna, hogy menjen már. Sikerült megállnom.
   Vacilláltam azon, hogy a testvéreimmel mi legyen. Végül arra jutottam, hogy mindenkinek jobb, ha Harry és én nem tudunk kettesben maradni. Már épp maradtam volna ennél az elképzelésnél, amikor Alec közölte, hogy ő bizony megnézi megint az X-Ment, amire már Jason és Ashton is felkapta a fejét. Mivel Ash nézte, nézte Becky is. Jodi kijelentette, hogy ideje tanulnia - igen, tényleg, már csak két hónapja lenne rá; igazat adok neki, nagyon sürgős kívülről megtanulni az egész biológia tankönyvet -, és, ha valaki zavarni meri, azt agyoncsapja. Ezzel be is zárkózott a szobájába, a többiek pedig Alec szobájába, hogy nézzék a filmet. Grace Beth azt mondta, álmos, úgyhogy lefektettem aludni, miután elhúztam a szobája függönyeit. Egyedül Emilia nem akart felmenni az emeletre.
 - Kimegyek a kertbe játszani a kutyákkal - mondta, én pedig bólintottam, de ő már nem láthatta, mert rohant is kifelé. Aha, tehát ez nem kérdés volt, gondoltam mosolyogva.
   Mikor Harry megérkezett, Emilia rohant kinyitni előtte a kertkaput. Én a házajtóban álltam, és szórakozottan figyeltem, ahogy Harry, arcán széles vigyorral, mond valamit a húgomnak, gondolom, köszön neki, majd felkapja, és megpörgeti. Em visítva nevetett, barna haja csapdosott pufók gyerekarca körül. Miután letette, Harry csikizni kezdte a hasát, mintha ugyan megérezte volna, hogy Rosie arra a legérzékenyebb. A kislány összegörnyedt a nevetéstől, Harry viszont tovább kínozta. Mikor befejezte, és Em pihegve visszanyerte az egyensúlyát, Hazz pillantása rám esett. Csillogó szemeit szórakozottan legeltette rajtam, és furcsa arckifejezése nélkül is rájöttem volna, mennyire részeg, abból, ahogy bizonytalanul, botladozva elindult felém. Emilia visszaszaladt a hátsó kertbe, hogy a kutyával kergetőzzön, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom attól, hogy megint Harryvel lehetek.
 - Szia - köszönt.
 - Szia.
   Bizonytalanul lépdeltem be a házba, ő mögöttem. Kérdés nélkül leült, jobban mondva lefeküdt a kanapéra, és ásítva nyújtózott egyet. Megforgattam a szemem a gondolatra, hogy anya mit szólna, ha látná, hogy valaki cipőben a kanapé közelébe mert menni.
 - Kérsz valamit inni? - kérdeztem.
 - Szerintem eleget ittam már - vigyorgott rám.
 - Nagyon vicces vagy - forgattam meg a szemem. - Vízre vagy valami üdítőre gondoltam.
 - Üdítő - felelte.
   Tölteni akartam egy pohárba, de közbeszólt:
 - Hozd ide a dobozt inkább, szomjas vagyok.
   Furcsán nézhettem rá, mert elröhögte magát, de azért odavittem neki a dobozos üdítőt. A kimosott szőnyeget valószínűleg túl gondatlanul tettem vissza a helyére, mert elestem a sarkában. Elejtettem a narancslevet, amit addig a kezemben tartottam, és... egyenesen Harryre zuhantam.
   Úgy nézett ki, mint akire rászállt egy porszem - meg sem rezzent attól, hogy ráestem. Fel akartam állni, hogy ne lássa, ahogy elvörösödöm, de megfogta a kezemet, és elmosolyodott. Arcunkat csupán pár centi választotta el egymástól, amitől akaratlanul is gyorsabban kezdtem szedni a levegőt.
 - Ne - tiltakoztam erőtlenül, amikor Harry felemelte a fejét, hogy ajkaink összeérjenek.
 - Ne makacskodj már annyit - mordult fel dühösen, mégis gyengéden.
   Bal kezét a csípőmre tette, hogy ne tudjak elmenekülni, a másikkal pedig a hajamba túrt, és maga felé húzta a fejemet. Puha ajkai az enyémeket súrolták, mielőtt igazán megcsókolt volna. Ebben nyoma sem volt kíméletlenségnek vagy erőszakoskodásnak - olyan gyengéden, puhán és kedvesen csókolt, hogy úgy éreztem, belehalok, ha abbahagyja. Nem is tette, még legalább percekig, bár nem igazán tudtam számon tartani az időt. A mellkasomon éreztem az ő szívének dobogását is, ami megnyugtatott. Forró teste az enyémhez simult, de nem bántam. Ennél kellemesebb érzést ki sem tudtam volna találni.
   Lépéseket és vakkanásokat hallottam, és habozás nélkül felpattantam. Harry értetlenül felnyögött, ami úgy hangzott, mint a nevem, de nem voltam benne biztos.
   De már késő volt. Emilia az ajtóban állt, és bizonyára látta, mit műveltünk, mielőtt talpra kászálódtam volna. Tátott szájjal torpant meg a nappali ajtajában, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy a föld alá süllyedni vagy meghalni lenne-e jobb.
 - Csak... Meggondoltam magam - hebegte a húgom. - Nézem az X-Ment a többiekkel...
   Azzal már rohant is fel a lépcsőn, mint akit üldöznek. Hallottam, hogy Harry felül, én pedig reményvesztetten rogytam le a kanapéra, és a tenyerembe temettem az arcomat. Nem tudom, mikor kezdtem el bőgni, csak azt éreztem, hogy valami nedves, meleg izé áztatja a kezeimet.
 - Tess..? Jól vagy? - kérdezte bizonytalan, elveszett hangon Harry. A kérdés hallatán felzokogtam. - Mi a baj?
   Erre már elnevettem magam. Most a részegség, vagy a puszta idiótaság miatt nem érti, hogy mi a fenéért sírok?
 - Hogy mi a baj? - kaptam fel a fejem, és haragosan ránéztem. - Emilia meglátott, az a baj!
 - És? - ráncolta a szemöldökét. Nem értette, ez számomra miért zavaró.
 - Mikor a szüleim hazajönnek, elmondja nekik! - fakadtam ki.
 - Szégyellsz?
 - Hogy mi van?! - A pillantása olyan elgyötört volt, hogy nem hittem, hogy viccel. - Harry, barátom van! Te pedig az apám lehetnél! Szerinted mit gondolna anya vagy apa, ha megtudná, hogy a lányuk egy agyontetovált, drogfüggő, alkoholista taggal jár? Mindezt alapjáraton, egy velem egykorú srác esetében! De te régen az apám legjobb barátja voltál! Még benned is csalódni fognak! Én meg... megcsalom a barátomat, aki két éve a legszebb dolog az életemben!
   Harry úgy nézett ki, mint egy sírás előtt álló kisgyerek. Fel akart állni, de öntudatlanul a keze után nyúltam, és belecsimpaszkodtam, mint egy óvodás. A pillantásából semmit nem tudtam kiolvasni.
 - Mintha utaltál volna rá, hogy hagyjalak békén, mert a tökéletes szüleid még a végén csalódnak benned - szűrte a fogai között.
   Eltátott szájjal álltam fel, hogy szembe kerüljek vele. Azonnal megbántam, mert természetesen még mindig egy fejjel alacsonyabb voltam nála, és jóval gyengébb is. - Harry, én... - kezdtem sután. - Szeretnék veled lenni, de... ez lehetetlen.
 - Azt mondod, szeretnél velem lenni? - kerekedett ki a szeme.
   Bólintottam. - Igen, de ott van Peter, a családom...
 - Nem számít - vigyorodott el hirtelen. - Egyikük sem számít. Csak te meg én! - Úgy nézett ki, mint aki örömében legszívesebben ugrálna. Mosolyognom kellett.
   Bármilyen lehetetlen is volt a szituáció, a lelkesedését látva mintha elszívták volna az aggodalmamat. Nem bírtam levakarni az idióta mosolyt az arcomról, Harry meg csak állt előttem, és boldogan nézett rám.
 - Megoldjuk, rendben? - fogta meg mindkét kezem, és még mindig mosolygott. - Louist és Chloét majd én megoldom, te pedig lepattintod azt a barmot, és megvagyunk! - Elégedetten vigyorgott, mint aki egy csodás tervet eszelt ki.
   Elsápadtam, és lesütöttem a szememet. Tudtam, hogy ez következik, de mégsem voltam képes bólintani rá.
 - Mi az? - kérdezte.
 - Harry, hidd el, szeretném, de... képtelen vagyok szakítani Peterrel! Igaz, valahányszor vele vagyok, csak rád tudok gondolni, de ő mégiscsak a barátom, és bízik bennem! - Könnyes lett a szemem a gondolatra, mekkorát csalódna ezért bennem Peter és a szüleim is.
   Mi történik velem..? Ha belehalok, se tudtam volna megmondani, mit érzek most pontosan. Muszáj volt választanom, de az életem árán se lettem volna képes rá. Harry csillogó szemekkel nézett rám, de ezúttal nem tudtam érzelmet leolvasni az arcáról sem.
 - Értem - bólintott mereven.
 - Kérlek, ne haragudj..! - kezdtem volna könyörögni, de közbevágott:
 - Nincs miért haragudnom - rázta a fejét lemondóan. - Egész életemben második voltam. Második gyerek, második szerelem, második szerencsétlen... Nem baj, Tess - mosolyodott el örömtelenül, majd az ajkába harapott, mint aki a sírást tartja vissza. - Bocs, hogy zavartalak. Szia.
 - Harry! - kiáltottam rá elképedve, és ösztönösen nyúltam a keze után.
    Forró tenyere elnyelte az én apró, törékeny kézfejemet, de nem bántam. A pillantásunk találkozott, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna attól, hogy fájdalmat kellett okoznom neki. Mert, bármily hihetetlen, tényleg fájt neki, hogy visszautasítottam: nem sokat tudok az emberekről, de amit Harryn láttam, az egyértelműen fájdalom volt.
 - Kérlek, ne haragudj rám - ismételtem csökönyösen, és éreztem, hogy a könnyek elárasztják a szemeimet.
   Gyötrődve nézett végig az arcomon, mintha azt vizsgálná, szívatom-e, vagy nem tudom. Az ajkába harapott, majd szabad kezével tanácstalanul a hajába túrt, de a másik kezét nem húzta el tőlem.
 - Nem lehetek az, amit vársz tőlem - motyogta, és leginkább csak a szájáról tudtam leolvasni, hogy mit mond, mert annyira rekedtes és halk volt. - Nem tudok úgy itt maradni, hogy csak barátok legyünk. Képtelen vagyok rá. Szeretném, ha csak barátok lennénk, de nem megy, Tessa.
   Nyeltem egy nagyot, és próbáltam elérni, hogy az agyamban a teljes káoszon kívül más is legyen. Nem sikerült. Nehezen jutott el a tudatomig, hogy most választanom kell - vagy mindent szeretnék Harryvel, vagy semmit. Dehát... hogy a fenébe lehetnék vele, mikor barátom van, akit szeretek, és aki szeret engem? És... fáradtan mondtam le a dolog végiggondolásáról.
 - Vigyázz magadra - suttogtam, mert nem volt más választásom. Nem felelhettem azt, hogy maradjon. Nem tehettem meg. Hiszen már Emilia is látott, Alec pedig rájött, hogy inni voltam aznap éjjel, amikor igazából Harryvel buliztam, és csak egy poharat ittam, azt sem Harry miatt...
 - Te is - biccentett, és a szemei mintha egy árnyalattal sötétebbek lettek volna, de elfordította a fejét és sietősen kisétált a házból, mielőtt alaposabban szemügyre vehettem volna.
   Tehetetlenül néztem utána. Nem kellett ahhoz sokat tűnődnöm, hogy rájöjjek: iszonyatosan megbántottam. És úgy éreztem, mintha magamat is megbántottam volna azzal, hogy nemet mondtam neki. Tudtam, hogy önzőn viselkedtem, de azt is tudtam, hogy másodszor is így tennék. Hogy miért..? Mert, míg Peterrel az egész életemet el tudnám képzelni, addig Harryről nem tudom elhinni azt sem, hogy képes egy hétig kibírni anélkül, hogy minden éjszaka mással feküdjön le. Lehet, hogy én vagyok túl bizalmatlan, de mit szólnának a szüleim, ha arra érnének haza, hogy dobtam Petert egy olyan alakért, mint Harry? Rohadtul nem számít, hogy Petert vagy Harryt választom-e, mert úgysem rajtam múlik, hogy kivel leszek együtt. Némi beleszólása azért a szüleimnek is van.
   Ragyogó gondolatmenet. Akkor mégis miért ülök itt a kanapén, zokogva, mint egy óvodás, akitől elvették az édességet, vagy mint egy kiselsős, akit az anyukája otthagyott a suliban az első napon? Bárcsak ne égne még mindig ott a bőröm és az ajkam, ahol Harry hozzámért! Akkor talán arra is tudnék gondolni, hogy igenis Peter a lelkitársam, akit évek óta szeretek. Harry meg... gyakorlatilag akár egy ostoba fellángolás is lehetne, semmi több.
   A szüleim pedig... tudom, hogy Emilia és Alec nem rosszindulattól vezérelve, de mindenképp be fognak számolni nekik a Harryvel való csókolózásomról és arról, hogy alkoholt ittam. Akkor pedig legjobb esetben is egy alapos fejmosás és szobafogság vár rám, amitől ugyan nem ijedek meg, de attól, hogy a szüleim csalódjanak bennem, attól nagyon. Lehet, hogy nem menő tizennyolc évesen is anyuci és apuci engedelmes kislányának lenni, de belém van nevelve az a tudat, hogy mindent, amim van, a szüleimtől kaptam, és megtehetek értük cserébe annyit, hogy jól viselkedem. Görcsbe rándult a gyomrom, ahogy elképzeltem a csalódottságot az arcukon. Végül arra jutottam, hogy inkább önmagam előtt szégyellem azokat, amiket tettem. Ha úgy vesszük, felrúgtam és megszegtem minden elvet, ami szerint eddig éltem. Megcsaltam a barátomat, alkoholt ittam, és többször smároltam valakivel, aki az apám lehetne. Ennyit rólam és a hűségről, az eszemre hallgatásról.
   Eszembe jutott, amikor az imént Harry arca felderült, és közölte, hogy mindent megoldunk. Ahogy mondta, sután vigyorogva a részegség miatt, elhittem neki. Akkor olyan... egyszerűnek tűnt! Mintha nem is arról beszélnénk, hogy elhagyom a szerelmemet egy srácért, akit egy hete ismerek igazán, és aki az apám lehetne. Csak most döbbentem rá, mennyire biztonságban érzem magam, mikor Harryvel vagyok. Nem számít az sem, ha épp részeg vagy be van tépve. Ezt még én is őrültségnek érzem, de valahogy megnyugtat az, amikor velem van. Mikor fogja a kezem, mikor megcsókol. Lehet, hogy Peter közelében is hasonlót szoktam érezni, de eddig nem vettem észre, ha így volt; Harry viszont pár együtt töltött perc után is kihozta belőlem.
   Nyugtalanul dőltem hanyatt a kanapén, és úgy éreztem, széthasad a fejem a milliónyi nyugtalanító gondolattól.

 - Áááá! - ébresztett fel egy ismerős gyerekhang kiáltása, és az érzés, hogy valaki lendületből az ölembe pattan, és megráz.
 - Mi a..? - nyitottam ki a szememet, és összerándultak az arcizmaim a váratlan fénytől. - Grace Elizabeth Tomlinson! Szívrohamot kapok tőled! - Összeráncoltam a homlokom, és próbáltam úgy tenni, mintha haragudnék rá. Nem mondhatnám, hogy sikerült, mert Grace, és még a többiek is előttem, gurultak a nevetéstől.
 - Ezt muszáj volt kipróbálnom - törölgette a könnyeit Grace vihogva. - Srácok, kérem a pénzem!
   Összehúzott szemekkel néztem, ahogy Jason és Alec morgolódva a zsebükbe nyúlnak, és hozzávágják a vörös hajú manóhoz az egy-egy bankót.
 - Fogadtunk, hogy rád mer-e ugrani - vont vállat Alec, látva értetlen pillantásomat.
   Megforgattam a szemem. - Hány óra van? - kérdeztem kótyagosan.
 - Fél négy - tájékoztatott Jason.
 - Jesszusom - fogtam a fejem, és megdörzsöltem a szemem. - Mit ebédeltetek?
 - Semmit - közölte Emilia, félszegen mosolyogva. - Kimerültnek tűntél, hagytunk aludni.
   Összerándult a gyomrom a gondolattól, hogy Em látott engem Harryvel csókolózni, de próbáltam elhessegetni a gondolatot. Sután megráztam a fejem.
 - Ezt nem kellett volna - haraptam az ajkamba bűnbánón. - Anya külön megkért, hogy etesselek rendesen titeket, míg nincsenek itthon, én meg...
   Abban a pillanatban fogtam fel, hogy mennyire el voltam és el vagyok foglalva azzal, hogy Peter és Harry között őrlődjek, pedig közben mennyi fontos dolgom lenne. Csak úgy fogom magam, és a nap közepén lefekszem aludni, mert elfáradtam, és emiatt a tesóim nem esznek ebédet. Oké, az más kérdés, hogy Alec már rendelhetett volna valami kaját, de nem háríthatom át a felelősséget, elvégre én vagyok a legidősebb, és az én dolgom lenne gondoskodni róluk, mint kisebbekről. Arról nem is beszélve, hogy terveztünk valami meglepetést anyáéknak, mire megjönnek, de még eszembe se jutott eddig, hogy bármit is tegyek az ügyben, pedig lassan ideje lenne.
 - Mindegy - fejeztem be a mondatot. - Rendes volt tőletek, tényleg. Most viszont sipirc a konyhába, és terítsetek meg!
   Ötletem persze nem volt, hogy milyen kaját adhatnék nekik, de bevásárolni nem mehettem el most, úgyhogy kénytelen voltam beérni azzal, ami volt. Nem volt nehéz, ugyanis pont minden hozzávaló kéznél volt egy adag palacsintához. Elmosolyodva fogtam hozzá a munkához, és fél órán belül büszkén vonultam oda az asztalnál ülve várakozó tesóimhoz, akik ujjongva fogadták a kaját.
   Kopogás ütötte meg a fülemet. Meglepve kaptam az előszoba felé a fejemet, mivel onnan, és nagy valószínűséggel az ajtótól jött a hang. Megszoktam, hogy csengetnek, ezért volt fura, hogy nem a dallamos hangot hallom. Értetlenül toltam hátra a székemet, és álltam fel. Harry nem lehetett, mert, mikor utoljára beszéltünk, nem úgy nézett ki, mint aki egyhamar szóba fog állni velem újra.
 - Megyek - mondtam hangosan, és ideges léptekkel indultam meg az ajtó felé, hogy kinyissam.
   Leesett az állam, mikor megláttam őket.

4 megjegyzés:

  1. Jó estét!
    Te normális vagy? Itt abbahagyni? Van az erkély alatt egy játszó ott van egy homokozó és oda foglak elásni.:D
    Tessa miért Peter? :( Hisz mindenki látja, hogy Harryt szereted :P És Ő is szeret téged. Érted Harry megváltozna! Rosszul döntöttél remélem rájössz.
    Harry olyan kis lelkes részeg volt :3
    Tippmix:
    Chloe és Louis érkezik meg váratlanul?
    "Meglepetés haza jöttünk srácok" - mondja Louis.
    "Tess kivel csókoloztál?" - mérte végig Chloe a lányát.
    "Jaj anya ez hosszú történet..." - mondta Tess zavartan.
    Fhúú ma ihlet lökést kaptam.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Manó! :)
      Öhm... Még várj egy kicsit, csak átöltözöm, mert nem szeretnék ilyen ócska ruhában örök nyugovóra térni. :)
      Megint nem árulhatok el semmit, de ígérem, igyekszem hamar hozni a folytatást, hogy megtudd. :)
      Puszi!

      Törlés
  2. Jesszusooom. :o Segítek az elásásodban! :P
    Hogy merted itt abbahagyni?!!! Amúgy nekem is az volt az első tippem, hogy Chloe ès Louis jönnek haza. :)) De aztán elbizonytalanodtam. Mi van ha pl a többi 1D-s? :o Folytatáást!!! :)))
    Egyébként csak annyit, hogy hoztad a formádat és egy igényesen fogalmazott, szuper fejezetet kaptunk Tőled. ;)
    Xx, Kincső. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jesszusom, el akarnak ásni az olvasóim! :o *sikoltozva elrohan*
      De most komolyan, bűntudatot okoztok nekem, csajok. xD Hagyom, hogy bizonytalankodjatok, még pár napig úgyse tudjátok meg, muhaha. :P
      Köszönöm szépen! :)
      xoxo, Nessa

      Törlés