Főoldal Fejezetek Szereplők Tudnivalók Díjak Versenyek

2015. április 23., csütörtök

2. évad, 15. fejezet: Fényképek és boldogság

Miután megegyeztünk, hogy Peter nálunk alszik, visszamentünk a házba. Én átöltöztem, mert a pár esőben töltött perc után minden ruhám átázott. Megszárítottam és kifésültem a hajamat, majd egy vékony, fekete hajgumival összefogtam.
   A nappaliban társasjátékoztunk. Percenként fuldokoltunk a nevetéstől, vagy Peter, vagy valamelyik tesóm beszólásán. Mikor megéheztünk, rendeltünk pizzát, és evés közben ketchuppal fröcsköltük össze egymást.
 - Srácok, tipli van, ki kell mosnom a szőnyeget! - szóltam rájuk, és már könnyeztem a nevetéstől, de igyekeztem komolynak hangzani. - Komolyan! Nem lehet ketchupos a szőnyeg, mikor anyáék hazajönnek!
   Peter kikergette a szobából a kicsiket, és Alec segítségével elkezdte letakarítani a piros szósztól ragacsos asztalt, míg én beraktam a szőnyeget a mosógépbe, és elindítottam a programot. Mikor ezzel megvoltunk, szóltunk a tesóimnak, hogy válasszanak valami filmet, és azt fogjuk nézni. Megint majdnem hasra estem, mikor Cserfes megállt az ajtóban. Bosszúból felkaptam, és magamhoz öleltem a kutyust, mert tudtam, mennyire nem szereti, ha ezt csinálom; nem volt túl bújós fajta.
   Reb, Ash, Grace, Em és Jason egymást lökdösve küzdöttek a helyükért a kanapén. Jodi, Alec, Peter és én a fejünket csóválva néztünk össze, mielőtt kitört belőlünk a nevetés. A nyakamba ültettem Becky-t, Ashtont pedig az ölembe, és úgy foglaltam helyet. Peter mellém ült. Alec a fotelbe vágta le magát, Jodi Grace-t vette az ölébe. Miután a többiek is sikeresen leültek, Emilia Peter kezébe nyomta a Jégvarázs DVD-jét, mivel ő jobban értett a tévénk beüzemeléséhez, mint mi magunk. Peter lefelé biggyesztett ajkakkal felém fordította a fejét, hogy egy jelentőségteljes pillantással illessen, amitől megint kitört belőlem a nevetés: Pet utálta a Disney-meséket, és ezt már ötvenszer végig kellett ülnie, leginkább az öccse vagy a húga kedvéért. De azért kötelességtudóan elindította a filmet, aztán, meg is feledkezve róla, inkább engem kezdett nézni. Kezemet az ölébe húzta, és az ujjaimat kezdte csiklandozni unalmában. A másik kezét a térdemen nyugtatta, fejét pedig a vállamra hajtotta, és becsukta a szemét. Elmosolyodtam. Szegény. Én is utálnám a Jégvarázst, ha ennyiszer rákényszerítettek volna már, hogy megnézzem.
   Figyeltem, ahogy Peter széles, izmos mellkasa emelkedik és süllyed. Nekem leginkább elsüllyedni lett volna kedvem. Megint eszembe jutott Harry, és az arckifejezése, mikor megmondtam, hogy köztünk nem lehet semmi. Mintha ugyan meglepte volna ezt a tény! Ezt eddig is tudnia kellett volna. Barátom van, azonkívül mit akar pont tőlem egy agyontetovált, 39 éves alkoholista? Mi az, amit én adni tudok neki az alkoholhoz, a cigihez és a droghoz képest? Mi az, amiben én szebb vagyok, mint a kurvák, akikkel naponta lefekszik?
   Azonkívül apuék is nemsokára hazajönnek. Peternek pedig már így is feltűnt, hogy furán viselkedek, és, ha még egyszer rákérdez, vagy el kell mondanom, hogy csókolóztam Harryvel, vagy hazudnom kell - és inkább meghalok, mintsem egyiket is megtegyem. Így marad a középút: úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és elfelejteni az egészet.
   Ha viszont ez ilyen könnyű, akkor miért remegek bele a gondolatába is..?

Már percek óta folyattam magamra a meleg vizet, mikor rájöttem, hogy inkább az ágyamon olvasgató Peterrel kéne töltenem az időt. Nem egyszer aludt már nálam, de ezen nem azt kell érteni, amit a legtöbben gondolnak, ha meghallják, hogy egy fiú a lánynál aludt, vagy fordítva. Peter és én megbeszéltük, hogy legalább a nagykorúságomig várunk az első együttléttel.
   Rendbe szedtem a hajamat, megmostam a fogamat, kiterítettem a törülközőmet és felöltöztem - a fehér pizsamasortomra és egy spagettipántos, kényelmes felsőre esett a választásom. Sóhajtva mentem be a szobámba.
   Peter elviselhetetlenül aranyos látványt nyújtott, ahogy ráérősen heverészett az ágyamon. A pólóját levette, így csak a fehér trikó és a khakiszín rövidnadrág volt rajta. Barna haja kócosan állt a fején. Hatalmas kezei között egészen picinek tűnt az A/5-ös méretű regényem, Kiera Cass Párválasztója. Látszott rajta, hogy legszívesebben a hasát fogva röhögne az egész sztorin, de én azért szerettem azt a könyvet.
 - Komolyan, mennyi hülyeséget el bírsz olvasni! - nézett rám kínszenvedést imitáló arckifejezéssel, és tüntetően becsapta, majd a kezembe nyomta a regényt.
 - Miért, miben rosszabb, mint amit te olvasol? - vágtam rá hevesen. - Krimik, meg militáris és autós magazinok... bah. - Gúnyosan megforgattam a szememet, és leheveredtem mellé. - Különben is, mi bajod van a Párválasztóval?
 - Ó, hol is kezdjem! - vigyorodott el pimaszul. - Egy. A drága írónő olyan átlagosan fogalmaz, hogy azt a "stílust" akármelyik amerikai vagy brit nő ki tudná erőltetni magából minden erőfeszítés nélkül. Kettő. America egy kétszínű... nőszemély. - Más szót akart mondani először, amitől mosolyognom kellett. - Egyszerre hülyíti Aspent és Maxont is. Maxonnak nem is mondja el, hogy Aspen a palotában van. Három: ez az egész csak egy elcsépelt szerelmi háromszög, de ezt az írónő nem hajlandó beismerni, ezért spékelte meg az egészet az igazságtalan kasztrendszerrel meg az elnyomásban élő, a saját történelméről mit sem tudó néppel...
 - Oké, elég lesz - nevettem. - De azt el kell ismerned, hogy Maxon észveszejtően cuki.
 - Tudod, ki az észveszejtően cuki? - lehelt puszit az orromra. - Celeste.
   Hátravetett fejjel nevettem. Celeste volt a legkiállhatatlanabb, legönzőbb és legnagyképűbb perszóna az egész sztoriban, és Peter imádott ironizálni. Bosszús arckifejezéssel öltöttem ki rá a nyelvemet.
   Peter a derekamra helyezte a kezét, és magához húzott. Fejemet a mellkasára helyeztem, ő pedig mindkét karjával átölelt, és puszit nyomott a hajamba. Mosolyogva hunytam le a szemem. A kattanás jelezte, hogy Pet leoltotta az éjjelilámpát.
 - Szép álmokat, édesem - mormolta lágyan.
 - Neked is, Maxon - ugrattam.
   Látni akartam volna az arckifejezését, de már nem volt kedvem újra kinyitni a szememet, mert nagyon álmos lettem. Hüvelykujjával végigsimított az arcélemen.
 - Ez fájt - hozta tudtomra pimasz hangon.
 - Reméltem is - feleltem, még mindig csukott szemmel.
 - Akkor kénytelen leszek Celeste karjaiban vigaszt keresni - ötletelt.
 - Na, azt már nem! - röhögtem el magam, és mikor felnyitottam a szemhéjaimat, szembetalálkoztam az enyémtől csak néhány centire lévő, csokoládébarna szemekkel.
   Aprócska csókot hagyott a szám sarkában, amitől kirázott a hideg, és nem tudtam megállni, hogy a hajába túrjak. Dús, barna tincsei az ujjaim között peregtek, és kicsit meghúztam őket, amire egy mordulással fejezte ki tetszését. Kezét végighúzta a combom külső ívén, amitől én nyögtem fel. Nyelve végigsimított az enyémen, és az arcomat a két keze közé fogva csókolt tovább.
   Pihegve váltunk szét, hogy végre levegőhöz juthassunk. Bal kezét a hasamon nyugtatta, a másikon könyökölt, hogy az arcomat fürkészhesse. - Olyan szép vagy - mondta.
 - Te meg olyan hazug - fintorogtam, de nem bírtam megállni a mosolygást.
 - Na, ezzel se sokan vádolnak! - röhögött, majd lehajolt, hogy csókot nyomhasson a homlokomra. - Jó éjt, Tess.
 - Álmodj a te Celeste-edről! - kacsintottam rá, majd a viccet félretéve jó éjszakát kívántam neki, és behunytam a szemem.

Arra ébredtem, hogy a függönyöm vékony anyagán átszűrődő nap a szemembe süt. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és pillantásom a mellettem ülő Peter ölében fekvő fényképalbumra esett, amit éppen nézegetett. Elmosolyodtam. Az az album volt, amit csakis a közös képeink töltöttek meg, na meg azok, amin nem csak mi ketten szerepeltünk, de azért rajta voltunk. Peter épp akkor vehette elő az albumot, mert épp az átlátszó borító mögé csúsztatott családi képet nézegette. Rajta voltak a szüleim, a testvéreim, a nagybátyáim - Richard kivételével - és a nagynénéim - Adele kivételével, Liam, Niall, Zayn, Peter és én. A kertben készült a fotó, és mindannyian olyan vidámak voltunk, hogy majd kiesett a fogsorunk, úgy vigyorogtunk. Már akkor is furcsálltam, hogy mindenki ott volt, csak Harry nem. Istenem, miért végződik minden gondolatmenetem Harryvel?!
   Pet nem vette észre, hogy felébredtem, és lapozott egyet a bal kezével; a másikat a derekamon tartotta, és magához ölelt vele. Bizonyára azért álmodtam olyan szépeket, mert egész éjszaka a karjában tartott.
   A fénykép a legelső közös képünk volt. Nem tudtam eldönteni, hogy örömömben sírjak-e vagy nevessek. Akaratlanul is felsóhajtottam, Peter pedig rám nézett.
 - Már akkor is gyönyörű voltál - állapította meg mosolyogva, és puszit nyomott a fejem búbjára. - Jó reggelt, édesem.
   Elpirultam a dicsérettől, és a mellkasára hajtottam a fejem, hogy jól rálássak a képekre.
 - Te meg már akkor is piszok jóképű - mondtam.
   Elnevette magát.
 - Hány óra van? - érdeklődtem, mert a mellkasától pont nem láttam a faliórát.
 - Fél nyolc múlt - duruzsolta.
 - És még mindig koránkelő vagy!
 - Ne haragudj, hogy felébresztettelek - nézett rám lágyan.
 - A fényre ébredtem - nyugtattam meg.
   Továbblapozott, és végignéztük az összes létező fényképet, ami rólunk készült. Voltak, amiken őszintén mosolyogtunk, voltak, amin bandzsítottunk vagy pofákat vágtunk, páran direkt mogorva arcot vágtunk, de mindegyik fotónak története volt, és mindegyik történetet szívből szerettem. A rengeteg vidám emléktől szinte könnyek szöktek a szemembe. Voltak ugyan szomorúak is... De ott voltunk egymásnak, és ahogy tudtunk, segítettünk egymáson. Na, meg persze ott voltak a családjaink is... Akik minden őrültségünkkel együtt is mindig kitartottak mellettünk.
 - Annyira boldog vagyok, hogy vagy nekem - csúszott ki a számon, és félve néztem Peterre, hátha ezért most nyálasnak nevez. Bár még soha nem tett ilyet.
 - Hát még én mekkora mázlista vagyok - felelte, és mosolygott. - El sem tudod képzelni, milyen sokat jelentesz nekem.
   A lepkéim százával repdestek a gyomromban ennek a két mondatnak a hallatán. Peter felém hajolt, hogy megcsókoljon. Úgy éreztem, szétolvadok a karjaiban a boldogságtól.

Peter lement, hogy reggelit csinálni a többieknek, én pedig a szobámban maradtam, hogy felöltözzek. Épp a hajamat fésültem, amikor megszólalt a mobiltelefonom. Szórakozottan vettem a kezembe, és mielőtt megnéztem volna a hívó nevét, a fogadásra böktem.
 - Igen?
 - Szia, Tess. - Ezt a hangot ezer hang közül is megismerném. A gyomrom görcsbe rándult, hallva, mennyire meggyötört és élettelen a hangja.
 - Valami baj van, Harry? - kérdeztem bizonytalanul.
 - Csak a szokásos - felelte. - Na, meg rohadtul hiányzol is.
   Magamban ujjongtam, ugyanakkor a hangszínéből és a hangsúlyozásaiból azonnal rájöttem, hogy részeg. Basszuskulcs, Harry!
 - Ott vagy még? - tudakolta, mikor már másodpercek óta nem válaszoltam.
 - Aha.
 - Én nem hiányzom neked?
 - Harry, mennem kell, mert kész a reggeli... - Peter épp felkiabált az emeletre, hogy menjek, mert kész a kaja.
 - Szeretlek - dadogta sután, figyelmen kívül hagyva az előző mondatomat, és totál zavarban.
   Teljesen ledöbbenten dőltem neki a falnak, ugyanis ettől az egy szótól elvesztettem az egyensúlyom. Legszívesebben bambán visszakérdeztem volna, hogy "tessék?", mert féltem, hogy nem értettem jól, de ezt nem tartottam valószínűnek, mert tisztán ejtette ki a szót, annak ellenére, hogy úgy hangzott, zavarban van.
 - Nyugi, nem várom el, hogy erre most te is azt mondd, szeretsz - röhögte el magát keserűen, nekem pedig összeszorult a szívem. - Biztos túl részeg lehetek, hogy most ezt elmondom neked, de tényleg kurvára nem bírok nélküled meglenni. Cseszettül hiányzol. Akármit kezdek magammal, mindig te jársz a fejemben. Még betépve és hullarészegen is...
 - Harry, muszáj betépned és leinnod magad? - szóltam közbe, mert nem valószínű, hogy több mondatát végig tudnám hallgatni anélkül, hogy elkiáltsam magam: én is szeretem.
 - Csak nem aggódsz, hogy feldobom a talpam? - kérdezett vissza álmélkodva, és éreztem, hogy mosolyog.
 - Utálom, mikor úgy teszel, mintha nem lennél érdemes az életre - ráztam a fejem. - Még szép, hogy aggódom!
 Hallgatott. Aztán pedig újra megszólalt:
 - Hadd menjek át hozzátok - kérte.
   A torkomba forrt a szó. Kimondhatatlanul örülnék, ha láthatnám Harryt, de amíg Peter itt van, ez lehetetlen... Petert meg csak nem rázhatom le csak úgy! Az már tőlem is durva lenne. Aztán eszembe jutott, hogy Pet azt mondta, hogy egy fél óra múlva mennie kell. Felsóhajtottam.
 - Egy óra múlva megfelel? - kérdeztem.
 - Még szép - vágta rá.
 - Akkor egy óra múlva találkozunk.
 - Ja. Szia, Tessa - köszönt el, és letette.
   Összezavarodva, de türelmetlenül vettem a konyha felé az irányt, hogy túlessek a reggelin, és végre leteljen a megbeszélt egy óra, és megérkezzen Harry.


Sziasztok! Kérve kérek mindenkit, akinek csak egy kicsit is tetszik a blog, hogy szavazzon a Truth or Lie..?-ra itt, és, ha nem túl nagy kérés, a barátnőmmel közösen vezetett blogunkra, a Huszonöt fényévre is (az már a második szavazásban található, míg az enyém a legfelsőben). Előre is szívből köszönöm! Kérlek, ha tetszett a rész, hagyj lent egy kommentet vagy pipát! ;) Pusz!

6 megjegyzés:

  1. Üdv!
    Este, fizika tanulás után a legjobb amikor az ágyba feküdve blogot olvashatok mielőtt lecsukodik a szemem.
    A vége tetszett a legjobban. Harry & Tessa kapcsolat párti vagyok és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni velük.*-* Viszont nevetnék, ha pont akkor jön haza Louis & Chloe - a két szerelmes szülő -, és akkor pont ott van Harry.:D Tessa meg az ágya alá bújtatja Harryt:D
    A címből ítélve azt hittem, hogy a két szerelmes szülő haza jön és régi képeket néznek aztán Tessa rákérdezz Harryre.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! :)
      Már nagyon kíváncsi voltam, hogy erre a részre mit reagálsz! ;) Nagyon örülök, hogy volt olvasni, nekem is jó volt megírni! :)
      Megint csak nem árulhatok el semmit, mert úgy nem lenne annyira jó. Pedig már majd' kirobban belőlem az évad befejezése, de nem mondhatom el, úgyhogy ne is kérjétek, mert még a végén elgyengülök. :))
      Nagyon vigyázz magadra, csajszi! :)

      Törlés
  2. Szia! :)
    Neee, ezt nem bírom elviselni. :( A Terry páros egyszerűen cuki, korkülönbséget (és züllöttséget) félretéve, de azért a Tesser párost se lenne igazságos szétválasztani, hiszen ők voltak előbb együtt, és ők is aranyosak. ♡ Így viszont Tessát emészti majd fel a bűntudat... :) Bonyodalom lvl 100000 :DD
    Alig várom a folytatást, csodálatos lett ez a rèsz is. ;)
    Csók, Kincső. :**

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      A bonyodalomkavaráshoz mindig is értettem, főleg, ha az év végi bizonyítványomról van szó. :D de ezek szerint a blogírás közben is megy. :D
      Nagyon köszönöm! :)
      Légy jó és vigyázz magadra! :)
      Pusz: Nessa

      Törlés
  3. Ahjjj nem hagysz egyszerű utat nekem. Peterbe totál bele akarok zúgni. Egyszerűen megzabálom. De ott van az a fránya de. Akármennyire is aranyos, valamiért nem hagy se engem, se Tessát hidegen Harry!:( Harry egy köcsög pillanatnyilag, Peter meg a jófiú. Nem tudom, nem értem, hogy Tessa miért hagyja veszni ezt az áldott jó csávót..:( Nem hittem, hogy ki fogom mondani, de kimondom: Átpártoltam. #teamTesser

    Puszi,
    Arwen

    VálaszTörlés
  4. Szia, Arwen!
    Semmi baj, az életben is gyakran kerülsz nehéz álláspont-választás elé. Azt hiszem, jó, ha minél előbb elkezdjük a gyakorlást. :)
    Neked is puszi: Laura

    VálaszTörlés