Főoldal Fejezetek Szereplők Tudnivalók Díjak Versenyek

2014. október 5., vasárnap

1. évad, 27. fejezet: Felelőtlen szavak

"Elmúltak azok az idők, hogy szegény szerencsétlenként pityeregjek. Nem vagyok a húgát gyászoló, a szerelmét visszavágyó tehetetlen nő, és nem vagyok az aggódó, a bosszúra éhes asszony, aki dühében fel-alá járkál. Nem vagyok se lány, se társ, sem anya, nem vagyok bűnbánó, szomorú, megfélemlített vagy épp kilátástalan. Soha nem is voltam. Mind csak álarc, egy játék." - Eyşan Tezcan Atay, Ezel - Bosszú mindhalálig; 2. évad, 12. rész


A torkomat megint szorongatni kezdte az a láthatatlan kéz, ami mindig megjelent, valahányszor szomorú voltam valami miatt. Könnyek szúrták a szememet, de nem bírtam volna elviselni, hogyha ismét megerednek a sós cseppek, mert akkor nem láthatom Niall arcát. Márpedig ebben a pillanatban próbáltam kiolvasni az arcából, hogy mire gondol. A kék szemek engem fürkésztek. Megint óvatosan a kezem után nyúlt. Megráztam a fejemet, és el akartam húzódni, de lelassult reflexeimnek köszönhetően ő gyorsabb volt. Finoman a mellkasára húzott, és karjaival szorosan, gyengéden átölelt. Nagyon szerencsés lány lesz Niall következő barátnője, gondoltam. Hallottam, ahogy dobog a szíve. Valamiért megnyugtatott ez a hang. Más volt, mint amit akkor éreztem, ha Harry vagy Louis ölelt magához - elvégre Niall egy nagyon jó barátom volt, nem a szerelmem vagy a vőlegényem.
 - Feltétlenül muszáj most ez a beszélgetés? - kérdeztem halkan.
 - Nem látok rá más módot, hogy eltereljem a figyelmedet.
 - Miért gondolod, hogy a fájdalomra az egyetlen túlélési mód a figyelemelterelés? - vesztem el a kék szemekben. Nem Louis szemei voltak, de most mégsem vágytam arra a másik, fürkésző, szerelmet sugalló kék tekintetre.
 - Nem az egyetlen, de nekem eddig csak ez vált be.
 - Komolyan?
 - Komolyan. Mint tudod, hónapok óta barátnőm sem volt. De előtte igenis voltam már szerelmes. Viszont egyikük sem volt az igazi. Ilyenkor sokszor azt hittem, hogy bennem van a hiba, amiért senki nem szeret olyannak, amilyen vagyok. Nem volt senki, akinek ezt elmondtam volna; te vagy az első, aki tud róla. Az evésmániám sem magától jött, bár mindenki azt gondolja. Talán azért találtam ezt ki, hogy inkább az foglaljon le, hogy mikor ehetek már legközelebb, mintsem az, hogy megint elutasítottak.
 - Ezeket... miért mondod el nekem? - szipogtam. A könnyek megint ádázul a szemembe furakodtak.
 - Azért, mert úgy látom, neked is arra van szükséged, hogy valaki vagy valami elterelje a figyelmedet - mosolyodott el halványan Niall. - Te szerencsés helyzetben vagy, mert most, hogy egyedül te vagy az, aki pótolhatja Zane számára az édesanyátokat, most ő fogja lekötni minden figyelmedet. Hidd el, egy baba teljesen elvonja a figyelmedet minden másról..! Eszedbe sem fog jutni Louis vagy Harry.
 - Tényleg az az érzésem, hogy belém látsz - sütöttem le a szememet.
 - Nem nehéz. El tudom képzelni, mi járhat most a fejedben. Elsősorban Tessa Isabella Tomlinson... Mert már én is érzem, ahogy mocorog - nyögött fel Niall. Növekedő hasam pont az ő hasához simult, így a kislányom rúgásai elsősorban őt érték.
 - Honnan tudod a teljes nevét?
 - Ha nem tudnád, Louis mindenkinek ezzel büszkélkedik. Már azt is tudja a fél világ, hogy, ha lesz fiatok, Alec James Tomlinson lesz... - fogta a fejét röhögve Niall.
 - És én még ezt hittem, hogy ez köztünk marad - nevettem fel erőtlenül.
 - Látod? Ért ám a bölcs Niall Horan a vigasztaláshoz - mosolygott rám önelégülten. - Máris nevetsz.
 - Úgy tűnik - mosolyogtam vissza rá. De attól még, hogy nem gondoltam rá, anya halála hihetetlenül fájt.
 - De már térjünk át Louisra és Hazzára - komolyodott meg Niall.
 - Muszáj? - nyöszörögtem.
 - Muszáj.
   Niall lágyan eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. Az ölemben tartott kezeimet összefontam, és az ujjaimat kezdtem piszkálni. Közben pillantásom az áramló, lágyan örvénylő folyó sötétkék vizét követte.
 - Mielőtt jöttél - vágott bele Niall -, mind a kettejük egészen más volt, mint amilyennek te ismered. Kezdjük Harryvel. Halálra idegesítette az, hogy Liam, Zayn, sőt, még Louis is milyen boldogok a párjukkal, neki meg mindig csak a futó, üres kalandok jutnak. Idegesítette, hogy, hogy az ő szavaival éljek, neki semmi nem jön össze... Hiába kereste, nem talált rá az állítólagos nagy őre. Aztán... aznap, mikor Louis bemutatott téged nekünk, valahogy megváltozott. Nem beszélt velünk többet, mint addig, de időnként látszólag a semmin mosolygott és nevetett. Megváltozott... és csodálatos módon ezúttal a jó irányba. Ha valaki rólad beszélt, felkapta a fejét, és úgy csüngött a szavain, mintha a szentírást hallgatná. Louis pedig... Ő egy külön lény. Sosem volt felhőtlen a kapcsolata Eleanorral, és az együttlétük vége felé egyre többször vesztek össze; volt, hogy napokig szóba sem álltak egymással. Nem érezték már jól magukat egymás társaságában. Feszengtek, tisztára zavarban voltak, mint az ötévesek. Aztán jött ez a hülyeség, hogy Eleanor is kezdte elhinni ezt a Larrys szarságot. Lounál akkor és ott telt be a pohár. Nem bírta tovább. Óriási patália volt. Eleanor elrohant, és vissza sem jött. Ezek után jelentél meg te... mint mondtam, ez Harryre jelentősen pozitív hatással volt - egészen addig, amíg Harryben nem tudatosult, hogy Louis bizony ki fog sajátítani téged. Attól pedig csak még jobban kiakadt, hogy természetesen csak azért, hogy a menedzsment leszálljon Louisról... Szinte mindennaposak voltak az összeveszések. Louis egyre idegesebb lett, Harryvel egyetemben. Lassan már elviselni sem tudtuk őket és az örökös civakodásukat. Akkor történt, hogy Louis az óriási nyomásnak köszönhetően elbaltázott mindent veled kapcsolatban, így Harry szabad teret kapott, hogy megszerezzen - mert, ugye, mondanom sem kell, addigra már fülig beléd esett. És ezt felvállalta és el is fogadta, ellentétben az idióta Louval, aki még akkor sem igazán fogta fel, hogy már téged szeret, amikor már majdnem késő volt. Harry kimondhatatlanul összeomlott, amikor Louist választottad...
 - Tudom - suttogtam, könnyekkel a szememben.
 - De nem te tehetsz róla, és ő sem okol ezért téged! - próbált megnyugtatni azonnal Niall.
 - Azt hiszed, mindazok után, ami történt, engem még érdekel az, hogy más mivel okol engem? Én egyszerűen nem tudok úgy élni, hogy emberek életét teszem tönkre!
 - Tényleg nem figyeltél rám eddig. Te nem tetted tönkre Harry életét! Figyelj már! - Az államat fogva fordította maga felé az arcomat, hogy a szemembe nézzen. - Megváltoztattad Harry életét, és a lehető legjobb irányba! Nem haragszik rád, Chloe! És bár még nem tette túl magát rajtad - talán soha nem is fogja -, tudtodon kívül is reményt adtál neki, hogy igenis találni fog majd még egy hozzád hasonló lányt..! Mint mondtam, előtted nemigen találkozott intelligens, hűséges lányokkal, és emiatt rengeteget csalódott... De most azt érzi, hogy, ha te itt vagy, akkor biztosan vannak még hasonlóan csodálatos lányok a világon..! Nem azt mondom, hogy nem szomorú... Sőt, még mindig vissza akar szerezni téged. Akárhányszor elmondhatod neki, hogy hiába minden. Nem fogja abbahagyni. De... idővel, ha el nem felejti, akkor is beletörődik valamelyest. Chloe, szépen kérlek, ne sírj..!
 - Nem sírok - hüppögtem.
   Niall letörölte a könnyeket a szemem sarkáról.
 - Louis viszont egy minden szempontból más személyiség lett neked köszönhetően. Sosem volt egy szent, sőt, nyíltan felvállalta, hogy neki mindig a saját érdekei az elsők, és mindannyian úgy szerettük, ahogy van. Aztán megismert téged, és a tudtán kívül, akarata ellenére beléd szeretett. És akkor már nem a saját érdekei voltak az elsők, hanem a tieid. Még akkor is, ha Louis gyakorlatilag mindent elszúrt, amit csak lehetett... Jobban szeret téged, mint azt bármelyikőtök is el tudná képzelni. Nem húzom az idődet tovább azzal, amit már tudsz.
 - Mit tudok?
 - Azt, hogy a menedzsment miatt jött össze veled.
 - Te... Honnan tudod, hogy tudom?
 - Chloe. Mondtam már, hogy különleges lány vagy. Ha nem tudtad volna, hogy nem önszántából van veled, akkor negyedennyire sem szerettél volna belé...
 - Nem értem - ráztam a fejemet.
 - Nem tudom jól szavakba önteni a gondolataimat - nevette el magát Niall.
 - Ezeket miért mondtad el nekem?
 - Mert ez idő alatt egyszer sem gondoltál az édesanyádra - sütötte le a szemét Niall.
 - Istenem, Niall - zokogtam fel. - Úgy szeretlek!
 - Én is téged, Chlo - szorított magához. - Csak arra szeretnélek kérni, hogy tedd Louist olyan boldoggá, amilyenné csak tudod. Ne foglalkozz Harryvel. Nem tépheted ketté a szívedet. Hazz túl fogja élni. De annak semmi értelme, ha mind a kettejükkel csak félig vagy.
   Ügyetlenül bólintottam. Niall szívének dobogását hallgatva figyeltem a folyó vizét. Szemhéjaimat erővel kellett nyitva tartanom. Niall a hátamat simogatta. Légzésem lassacskán egyenletessé vált, és a szememet sem bírtam tovább nyitva tartani. Niall végighúzta az ujjait a hajamon; lélegzete a fejbőrömet csiklandozta. Álomba szenderültem.


~Louis Tomlinson~

A folyótól pár méterre álltam, és figyeltem őket. Ahhoz elég messze voltam, hogy ne halljam, mit beszélnek, de ahhoz még elég közel, hogy ki tudjam venni Chloe angyali arcát. Rengeteget változott az elmúlt egy óra alatt. A mosolygós, kedves arcról lefagyott az öröm mindenfajta kifejezése, és nem maradt utána más, csak ez a sápadt, könnyáztatta, fénytelen maszk. De még így is szívet tépően gyönyörű volt.
   Menyasszonyom éppen az egyik legjobb barátomhoz simult, és édesdeden aludt. Nagyra nőtt pocakja miatt már nehezen ment neki a mozgás. Niall észrevett engem, és biccentett, mire bizonytalanul odamentem hozzájuk, és lábammal a földet piszkáltam. A meleg, tavaszi napfény a hajamat, a bőrömet simogatta, a lágy szellő pedig Chloe arcába fújta sötétbarna, könnyáztatta tincseit. Arcát Niall mellkasába fúrta. Ahogy ott feküdt és szuszogott, védtelenül és gyámoltalanul, mint egy gyermek, legszívesebben ezerszer megcsókoltam és megöleltem volna, de nem akartam felébreszteni.
   Leültem melléjük a földre. Szőke barátom óvatosan, gyengéden megemelte egy picit Chloe-t, éppen csak annyira, hogy én vehessem át a helyét, és a lány az én mellkasomon pihenjen tovább. Niall a száját harapdálva figyelt minket.
 - Tessa már most nagyon mozgékony - suttogta, miközben elvigyorodott. - Párszor megrúgott, mikor Chloe hasán volt a kezem. Rohadt nehéz dolgotok lesz vele, ezt most megjósolom.
 - Nem kell megjósolni, tudom anélkül is - néztem rá mérgelődve, de igazából mosolyognom kellett. - Nagyon remélem, hogy az édesanyja eszét örökli, és nem az én kemény betonfejemet.
 - És reméljük, a szakálladat sem örökli - mutatott rá Niall, mire oldalba vertem.
   Amióta Chloe hónapokkal ezelőtt, karácsonykor azt mondta, hogy szereti a borostámat, nem igazán borotválkoztam. Vagyis de, csak meghagytam pár centisre. Nem terveztem hosszú, bozontos szakállat növeszteni, de a másfél centi hosszú borosta nagyon bejött Chlo-nak. És én is imádtam, amikor apró kezével pajkosan meghuzigálta a hajamat vagy a borostámat. Egyébként, akármit csinált, imádtam. Őt magát is.
 - Egyébként gyönyörű nevet választottatok neki - mondta Niall.
 - A Tessa az én kikötésem volt, Chloe-nak viszont nagyon bejött az Isabella - mosolyodtam el büszkén, mintha máris apa lennék.
   Bár, végtére is, az vagyok, nem? Végighúztam a tenyeremet Chloe gömbölyű pocakján, és hallatlan büszkeség töltött el, ahogy érzékeltem Tessa aprónak egyáltalán nem nevezhető rúgásait. Már most odáig és vissza voltam a piciért. Chloe álmában nyöszörgött, összébb húzta magát, és összegömbölyödve a mellkasomra fészkelte a fejét. Lélegzetétől libabőrös lettem, de óvatosan kibújtam a pulóveremből, és betakargattam vele szerelmemet. Átkaroltam vékony, reszkető testét, és magamhoz húztam. Szorosan öleltem, mintha soha többet nem akarnék elválni tőle. Niall büszkén bólintott, majd csendesen felállt, és kettesben hagyott minket.
   Fejemben a gondolatok villámgyorsan cikáztak egymás után. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok képes holnap reggel magára hagyni Chloe-t. Gyakorlatilag az egész családja ki nem állhatja Zane-t, ebből adódóan egyedül Chlo fog majd vele foglalkozni. Pedig neki holnap már iskola. Ezt egyszerűen lehetetlenség megoldani. Ha kell, a One Direction-t is feladom emiatt. Elvégre már Zayn is feszegette, hogy esetleg be kéne fejezni. Meg tudom érteni. Nyilván szeretne a minimálisnál egy 'picivel' több időt tölteni a feleségével - mert időközben ugye már összeházasodtak Perrie-vel -, és mindannyian belefáradtunk már a folyamatos, szünet nélküli gürizésbe is. Imádom ezt a munkát, ahogy a bandatársaim is, de egyszerűen már nem megy tovább.
   Chloe lassan kinyitotta a szemeit. A barna íriszek rabul ejtették a pillantásomat, és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet az arcáról. Gyönyörű volt. Álmosan elmosolyodott, és megdörzsölte a szemét.
 - Jó reggelt, kicsim - simogattam meg az arcát.
 - Mennyit aludtam? - kérdezte halkan.
 - Nem sokat. Niall az előbb ment el - nyomtam puszit a homlokára.
 - De... ugye az egész egy álom volt? Anya... jól van, igaz? - nézett rám nyugtalanul.
 - Nem - sütöttem le a szememet, és a fogamat összeszorítva simítottam végig a haján. - Jobban vagy?
 - Ha lehet ezt mondani - suttogta, és, ha ez lehetséges, még közelebb simult hozzám.
   A hátát simogatva néztem az arcát. Semmit nem lehetett kiolvasni a vonásaiból, de összeszorított szájából rájöttem, hogy sírnia kell. Hüvelykujjammal körberajzoltam lefelé görbülő ajkait. Akármit megtettem volna, hogy mosolyogni lássam.
 - Most mi lesz? - kérdezte erőtlenül Chloe, és a tarkómon lévő hajamat kezdte húzogatni.
 - Nem megyek el. Itt maradok veled - vágtam rá.
 - De... A One Direction...
 - Te fontosabb vagy.
 - Nem! Nagyon tévedsz! - húzódott el tőlem. Máris hidegebbnek tűnt az idő, hogy Chlo nem pihent a mellkasomon. - Nem adhatod fel a karrieredet!
 - Édesem, csak nem gondolod, hogy itt foglak hagyni így?! - túrtam a hajamba tehetetlenül. - Terhes vagy, gyászolsz, és egyedül kell gondoznod a csecsemő öcsédet! Mindezt az iskola és a tanulás mellett!
 - Te megőrültél! - rázta a fejét.
 - Én? Én őrültem meg? - néztem rá hitetlenkedve.
 - Louis, nem élném túl, ha miattam feloszlana a banda! - Olyan tündéri volt, ahogy beharapta az ajkát..! Mindez egy másodperc alatt tovatűnt, amikor a szemébe könnyek szöktek. - El fogom viselni, hallod? Zane pont nagyszerű lesz arra, hogy elterelje a figyelmemet... anyáról..! Az iskola meg...
 - Nem, nem és nem! - ráztam a fejemet idegesen, de már akaraterőm se volt.
 - Louis - suttogta. - Nemsokára nagykorú leszek... Megállok a magam lábán. Túl fogom élni. Megígérem. Jól megleszek.
 - Nincs igazad - álltam fel én is.
   Chlo hátrált egy lépést. Hirtelen úgy tűnt, mintha félne tőlem. Jesszusom, mit művelek?
   Akkor eszméltem rá, hogy gyakorlatilag remegek a dühtől. Két kézzel a hajamba téptem, és fújtatva elfordultam.
 - Ne haragudj - suttogtam.
 - Miért kéne haragudnom?
 - Csak féltelek, tudod? - fordultam felé ismét. - Nagyon fontos vagy nekem. El sem tudod képzelni, mennyire. De... tiszteletben tartom a döntésedet - hajtottam le a fejem. - Ha te ezt akarod. Egy kikötéssel.
   A szívem szakadt meg, hogy ezt kell mondanom, de muszáj volt. Chloe csöndesen várta, hogy folytassam.
 - Megkérem Luke-ot, hogy vigyázzon rád, amíg nem vagyok itt - böktem ki.
 - Hogy mi? - nyögött fel kétségbeesetten.
 - A bandája ebben a hónapban szabadságon van, szóval rá fog érni, és bele is fog egyezni - mondtam fagyosan.
 - Nem teheted! - kiáltott fel hisztérikusan. - Nem ezt érdemli..! Tudod, hogy érez irántam! Nem tehetem vele ezt... Ennyire én sem vagyok önző! Nem használhatom ki azt, hogy bármit megtenne értem!
 - Ez nem kihasználás, kicsim - nyújtottam ki felé a kezemet, hogy letöröljem a könnyeit, de ellökött magától, sarkon fordult, és rohanni kezdett.


Nya, mivel semmi ötletem nincs, hogy ide mit írjak, ezért csak a szokásos monológomat mondanám el. :) Iratkozzatok fel, komizzatok, pipáljatok, írjatok a fórumba, amennyit csak akartok! ;) Szeretlek titeket! :3 Jut eszembe. Miért szoktatok le a kommentelésről?! :O Millió puszi: Lau

2 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon nagyon nagyon imadom. ❤❤❤❤
    Alig varom a kovit! Legyszi sieeeeess!!!
    Xx, Jess ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én téged még annál is jobban. ♥♥♥
      Ne aggódj, már a következő két és fél fejezettel készen vagyok, nem beszélve az egész első évad cselekményvázlatával. :D Csak szeretem kicsit húzni az időt. :P :D
      xoxo, Nessa <3

      Törlés